003/ Komposzt

Talán a komposzttal kapcsolatban voltam a legtávolságtartóbb. Olyasfajta bűvésztrükk volt a szememben, aminek a titkát csak érdes kezű, pettyes otthonkába bújt Böbe nénik ismerhetik. Azóta tudom, mekkorát tévedtem.

De térjünk előbb rá arra, hogy miért jó a komposztálás. Tegyük fel, hogy banánt eszel. A héját dobhatod a szemétbe, hogy a végén egy fóliára és olajos konzervdobozokra rohadt, bűzölgő banánhéj maradjon, vagy dobhatod a komposztálóba az almacsutkák és a kávézacc mellé, ahol egy kedves kis komposztkupaccá válik, amiből a lebomlási folyamat végén magas szervesanyag-tartalmú, földszerű anyag lesz, egyben jövendőbeli facsemetéid bölcsője.

Első lépésként azt tettem, amit minden 24 éves, elkényeztetett városi kölyök tenne: felmentem a Pinterestre. A továbbiakban azokat a lépéseket és infókat szeretném összefoglalni, amelyeket ott találtam, és amelyek segítettek Böbe nénivé válásom nem is annyira rögös útján.

1/ Sokáig azt hittem, hogy valamilyen speciális tartályra, vagy nagy gonddal összekalapált, fából készült komposztálóra van szükség. Elég azonban egy sima műanyag doboz is, és egy hozzá tartozó fedél. Én az IKEA-ban lőttem a sajátomat.

2/ A komposztnak levegőre van szüksége, ezért lyukakat kell fúrni a doboz oldalára, aljára és tetejére. Nem kell sokat fúrni, csak annyi lyukra van szükség, hogy át tudja járni a komposztot a levegő.

3/ Ettől kezdve használható a komposztáló, amiben „zöld” és „barna” anyagokat kell felváltva rétegezni, illetve néha földet vagy trágyát kell rá szórni. Csak apróra vágott anyagok kerülhetnek bele, a nagy ágak tehát például csak kis darabokra vágva kerülhetnek bele.

Zöld anyagok (nitrogéntartalmuk miatt): pl. zöldség- és gyümölcshéjak, kávézacc, teafű, frissen hullott levelek, levágott fű

Barna anyagok (széntartalmuk miatt): pl. tojáshéj, kartonpapír, kezeletlen felületű újságpapír, faforgács, apróra vágott fadarabok, haj, por, száradt virágok és levelek, szalma, csonthéjasok héja

Nem szabad beletenni: ételmaradék, kenyér, húsdarabok, csont, bármiféle tejtermék, zsírok, olajok, kisállat ürülék, elhullott állat, színes vagy kezelt papír, szén/hamu, diófalevél, beteg növények, nem komposztálható anyagok (fémdoboz, stb.)

4/ A komposztot néha locsolni kell, hogy nedves legyen, de nem szabad csöpögnie a víztől. A nedvesség elősegíti a bomlási folyamatot.

5/ Körülbelül hetente meg kell forgatni a komposztot, hogy még több oxigénhez jusson.

Tanulságok/

Mivel a tervemnek még B. E., tehát Böbeségem Előtt láttam neki, néhány dolgot én is benéztem. Egyrészt túl kicsi és rossz “tájolású” dobozt vettem. A komposztálóm 11 literes, amit 2 hét alatt sikeresen teledobáltam, és fekvő doboz helyett állót vettem, ami jelentősen megnehezíti a dolgomat, amikor forgatnom kell a komposztot. Ezenkívül a lustaságom miatt a kelleténél több muslica legyeskedik (haha) a dobozkám körül, mert nem szórtam elég gyakran földet a zöld anyagok tetejére. Ugyan a muslicák a bomlási folyamat természetes velejárói, de megkímélhettem volna magam néhány famíliától, akár azzal is, ha néha a komposztba dobálom pár citrusféle héját.

Ha a Muslica-ház tagjai végre jóllaktak, ismét jelentkezem.

– BJ

002/ Prológus – avagy ismerkedésem a hulladékmentességgel

A hulladékmentességről, – eredeti nevén – „zero waste” életmódról egy éve hallottam először egy TED videóban. Az előadó, Lauren Singer megkocogtatta a kezében tartott befőttesüveget, és azt mondta: „Ebben van az összes szemét, amit az elmúlt három évben produkáltam.” És akkor, mintha valami pirospozsgás háziasszony-istenség arcon csókolt volna, hirtelen megörültem a világnak, amiben végre nem voltam egyedül az öko-hülyeségeimmel.

Elképesztő mennyiségű szemetet hozunk össze mi, emberek. Elég belenézni a szemetesekbe és találunk mindent. Egyszer elkezdtem felírni, mi mindent. Aztán rájöttem, hogy még a szemeteszsák is szemét, és feladtam. A hulladékmentesség tömören annyit jelent, hogy törekszünk arra, hogy a lehető legkevesebb szemetet produkáljuk, (az ezzel kapcsolatos fejtegetéseimről bővebben is írok majd egy másik posztban). A főbb törekvéseket négy területre különítettem el:

1/ Csomagolóanyagok, műanyagok, környezetbarát alternatívával kiváltható dolgok elutasítása, alternatívák használata
Az egyes számú feladat az lesz, hogy ki kell derítenem, mely boltokban jutok hozzá bizonyos élelmiszerekhez csomagolásmentesen, de ide tartozik az olyan dolgok cseréje is, mint a fogkefe, a borotva, a zsebkendő, a konyhai papírtörlő, a vattakorong, sőt, még (bocsesz) a tampon is.

2/ Szerves anyagok komposztálása
Sosem gondoltam volna, hogy egyszer ilyesmire vetemedem, de ha már elhatároztam magam, nem akarom félgőzzel csinálni. A komposztálóba kerülnek majd a zöldség- és gyümölcshéjak, száraz levelek, kávézacc, tojáshéj, stb. Ezeket lebomlás után fel tudjuk majd használni a kertben tápanyagként.

3/ Ételmaradékok felhasználása, ételhulladék minimalizálása
Mivel az ételek kidobása egyenlő az energiapazarlással, többet és jobban kell majd terveznem. Az utóbbi időben ugyan csak olyan dolgokat vásárolok, amiket belátható időn belül el tudok fogyasztani, de így is van mit megmenteni a kukától.

4/ Kemikáliák cseréje olyan anyagokra, melyek a környezet számára kevésbé megterhelőek
Magyarul tisztítószerek, tisztálkodószerek és kozmetikumok kiváltása környezetbarát alternatívával. És azt hiszem, itt az ideje, hogy beszéljek kicsit a problémás területekről.

 

Problémák/
Amikor olyan anyagokkal játszadozunk, amelyek naponta többször érintkeznek a bőrünkkel, az lehet veszélyes. Ha bizonyos tisztítószereket citromlével, ecettel vagy szódabikarbónával váltunk ki, az persze valószínűleg semmiféle problémát nem fog okozni, de nem biztos, hogy egyik napról a másikra átállnék a csudamesés, saját készítésű, három hozzávalós fogpasztámmal való fogmosásra, mert nem olvastam utána. Szeretnék körültekintő lenni, ezért valószínűleg ez a váltás fog a legtovább tartani. Arra is kíváncsi vagyok, hogy mennyire környezetbarát/etikus dolog egyes kozmetikumokat Lush termékekkel kiváltani, amiket egyrészt szeretek, másrészt több termékük kapható csomagolásmentesen vagy újrahasznosítható csomagolásban. Ez még egy nagy kérdőjel.

Ha már a csomagolásmentességnél tartunk: Magyarországon (a piacokon kívül) tudtommal alig-alig léteznek csomagolásmentes boltok, a meglévők pedig teljesen kiesnek a körzetemből. Ráadásul, mivel kétlaki életet élek, és a hetem egyik felét a szüleimnél, a másik felét pedig a férfinél töltöm, jelenleg teljesen kiszámíthatatlan mozgásban élek, amivel nehéz tervezni. Ennek megfelelően egyelőre nem fogok tudni számokat prezentálni, hiszen magamtól elvárhatok dolgokat, de a szüleimtől nem. Lehetetlen volna számokban kifejezni a szeméttermelésem mértékét úgy, hogy annál az ételnél, amit otthon megeszem (három másik emberrel együtt), használnak csomagolt alapanyagot, míg annál, amit elkészítek magamnak, törekszem a hulladékmentességre.

Végezetül hatalmas személyes problémám még a ruhavásárlás és a tény, hogy javíthatatlan stationery-függésben szenvedek. Egyrészt nem tudom elképzelni, hogy néha ne frissíthessem fel a ruhatáram valami újjal, másrészt valamiért folyamatos kényszert érzek magamban, hogy újabb és újabb füzeteket, filceket és post-iteket vételezzek, mint valami tizenéves amerikai YouTuber, aki túlexponált back to school videókat vág Avicii-re.

rfe002_apro_leptek

Apró léptek/
A fentiek azonban nem megoldhatatlan problémák vagy leküzdhetetlen függések. Néhány kisebb, mégis fontos változtatást pedig már sikerült eszközölnöm. Beszereztem egy kulacsot, néhány kisebb vászonzsákot, egy részben kókuszrostból készült, újrahasználható kávéspoharat, textilzsebkendőket, mosható arclemosó korongot, egy kotyogós kávéfőzőt, fogtablettát, és egy samponkorongot, amit hozzáillő fémdobozban vettem.

Ezenkívül már szinte kizárólag vegán tisztálkodószereket veszek, lemondtam minden papíralapú számlaküldési szolgáltatást, és ha azelőtt jut eszembe, hogy a pénztáros előkapta volna a ropogós reklámszatyrot, inkább külön megkérem, hogy ne adjon.

 

Jelenleg az út legelején vagyok. De talán ez lesz az egyik legjobb túra, amin részt veszek majd. Igyekszem a sárga téglán maradni, és lehet, hogy idővel pár barát is becsatlakozik majd. Meglátjuk.

– BJ

001/ Egy darabig

Egyik nap a Tescoban vásároltunk, fizetni készültünk. Az önkiszolgáló pénztár zárva volt. Különben mindig ott fizetünk. A zöldségek, gyümölcsök, a földimogyoró, a zsömlék mind textil szatyorban. Egymásra néztünk, hogy szabad-e ezt így. Lassan megközelítettük a futószalagot és felpakoltuk a szatyrokat, mindet gondosan kinyitva, hogy bele lehessen látni. A pénztáros elkezdte lehúzni a termékeket, majd a szatyrokhoz ért. „Ez meg mi?” – nézett értetlenül az egyértelműen csöves kukoricákat tartalmazó objektumra.

Azóta is azon röhögünk, hogy azt kellett volna mondjuk: „Ez a jövő.” Csakhogy mi szeretnénk olyan helyen élni, ahol nem kell hangosan röhögnünk ezen a válaszon.

Az elmúlt bő egy évben hatalmas szemléletváltáson mentem keresztül. A reggeli csésze kávéim mellett azon merengtem, miként változtathatnék úgy az életmódomon, hogy az a környezet számára kevésbé legyen megterhelő. Sokat gondolkodtam azon is, hogyan száműzhetném azokat a dolgokat az életemből, amelyek több energiámat veszik el, mint amennyi örömöt adnak. A legtermészetesebb, mindennapi tárgyaimat vizsgáltam meg és szedtem szanaszét fejben. Másra terelődött a fókusz. És mióta így van, jobb döntéseket hozok.

Hiszek benne, hogy rámenősséggel, utánajárással, kíváncsisággal, odafigyeléssel el lehet érni változást. Abban is hiszek, hogy a jó ötletek szájról szájra terjednek. Szóval a reggeli csésze kávéim mellett üldögélve csendben megszoktam a gondolatot, hogy itt dokumentálom majd ismerkedésemet a hulladékmentességgel és szenvedélyes szerelmünket a minimalizmussal. Ezenkívül hivatalosan elfogadtam, hogy az elkövetkezendő hónapokban több tucat pénztáros fog még hülyének nézni.

Egy darabig.

– BJ